|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Tarka asztrild (Pytilia melba - Buntastrild - Melba Finch)
Tarka asztrild
tarka asztrild (Pytilia melba - Buntastrild - Melba Finch): Afrikában az északi félteke 10. szélességi foka alatt, a keleti partvidék magas hegyein, egészen a Dél-Afrikai Köztársaság északkeleti részéig és széles sávban a nyugati partvidékig megtalálható díszpintyféle, noha Linnénél, a Sys. Nat. kötetében még a Fringilla nemzetségben szerepel.
Fotó: John Milbank - http://www.afrigalah.com/
A nagy elterjedési élőhelyén (Siroki szerint 13, Dr Vargha szerint 9, Bielfeld szerint pedig 14) alfaj fordul elő, valamennyi a magasabb fekvésű szavannás, bokros részeket kedveli.
Alfajai a Díszpintyatlasz alapján:
Pytilia
m. affinis,
m. belli (Uganda),
m. citerior (Szenegál),
m. clanceyi,
m. damarensis,
m. elegans,
m. grotei (Tanzánia),
m. hygrophila,
m. jessei,
m. jubaensis,
m. kirki,
m. percivali (Dny-Kenya),
m. soudanensis (Szudán),
m. thamnophila.
Ha nagy ritkán hallatja énekét, elcsodálkozunk, hogy az milyen kellemes. Költési időn kívül más szövőpintyekkel együtt kutat, keres magvakat a füves térségeken.
Mauersberger úgy tudja, vannak időszakok, amikor termeszeken él.
Ez a 12-13,5 cm nagyságú, rendkívül dekoratív madárka szívesen építi fészkét tövises bokrokba, de Goodwin szerint szerint az 5 m-es magasságtól sem riad vissza.
A hím sokkal díszesebb. A kormánytollak, a homlok és az áll, a begy felé vékonyodóan a csőrrel együtt élénkpiros. Egyes alfajoknál az áll pirosa a begyen narancssárgára vált át.
A fültájék és a fejoldalak világosszürkék.
A tarkó, a szárny és a hát barnás-, zöldessárga.
A mell és a has alja az alfajoktól függően v. fehér v. sárgásszürke és sötétszürkével, ill. feketével hullámozott.
A tojó feje és begye homokszürke. Utóbbi sötétebb keresztcsíkokkal hullámzott. A torka piszkosfehér. A test alul barnás fehér.
A tojó csőre is piros.
Melegigényes madár, a 20-22 fokot mindig igényli, sőt, a költéshez a 25 fokot.
A fiókákat csak élő rovareleség biztosítása mellett hajlandók felnevelni.
Szelíd természetű, bizalmas madár, de a fészket eldugott helyre építi. A bebúvócső feltűnően hosszú.
A hím és a tojó a kívülről durvaszálú fűvel rakott fészket belülről pehelytollakkal béleli.
A fajtársait költési idényben nem tűri, de más díszpintyekkel békességben megvan.
A fiatalok a 3-6 fehér tojásból álló fészekaljból a 13. napon kelnek.
3 hetes korukban repülnek ki. A szülők még további 2 héten át gondoskodnak róluk, s 10 hetes korukra kiszíneződnek.
A paradicsomvida előszeretettel veszi igénybe a dajkamadári szolgálatait.
Forrás: Lengyel Tibor Madárbarát-lexikon.
(Tartalma változatlan, de az oldalon elhelyezett hivatkozások (→hivatkozás), csak az eredeti CD-n működnek!)
Készült a szerző írásos hozzájárulásával.
Az eredeti Madárbarát-lexikon megrendelhető a szerző honlapján.
