|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gould-amandina (Chloebia gouldiae - Gouldsamadine - Gouldian Finch):
Gould-amandina fajleírás.
Gouldamadine (ném.): →Gould-amandina (Chloebia gouldiae) .
Gould-amandina (Chloebia gouldiae - Gouldsamadine - Gouldian Finch): ennek a díszpintyek családjába tartozó madárnak az eredeti élőhelye Észak-Ausztrália - kivéve a York-félsziget - meleg területein található, ahol a hőmérséklet csak ritkán esik 15 fok alá, s leginkább a 22-23 fok jellemző 60-70 % relatív páratartalommal.
Fotó: Stefan Schnakenberg - http://home.arcor.de/s.schnacki/,
Horst Bielfeld - http://www.horst-bielfeld.de/ - és
Helmut Klucken - http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm
Image4322John Gould a feleségének ajánlotta ezt a pompás madarat, s először Lady Gould's Amandine vagyis Gould asszony amandinája néven írták le. Mire 1887-ben elhozták Európába az első példányokat, már Gould-amandinára rövidült a neve.
Azóta úgyszólván domesztikálódott, és a szabad természetben előforduló három színváltozat
(a./ fekete-, b./ sárga- és c./ piros- v. vörösfejű)
mellett ma már számos mutációját tenyésztik: pasztell, zöld, kék, kékmellű, fehérmellű, sárga, ezüst stb.
A fekete-, a sárga- és a vörösfejű Gould-amandina egymástól csupán a fej (v. álarc) színében különbözik.
A fej színét illetően a legtöbb forrás a vörös színt írja le a törzsalak eredendő színének. Másutt úgy vélik, hogy a sárga mutációjaként keletkezett a fekete és a vörös. A lényeget illetően e vitának számunkra nincs jelentősége.
Az viszont eléggé zavaró, hogy néhol a sárga, másutt a vörös fejszín dominanciájáról szólnak.
Image4323Pl. az amerikai Matthew M. Vriends szerint a sárga és a fekete fejszín a vörös mutációjaként keletkezett és azokkal szemben domináns. Minden esetre tény, hogy a VÖRÖS FEJSZÍN nem egyetlen árnyalatban jelentkezik. Ma már az is nyilvánvaló, hogy a fejszín intenzítása függ a tartási és a takarmányozási körülményektől.
A tartási hőmérséklet és a páratartalom jelentősen befolyásolja, így nem lehet hibaként felróni, hogy az egyik tenyésztő piros-, a másik vörösfejű Gould-amandináról beszél. Ti. a fejszín téglapirostól egészen az élénkvörösig lehetséges.
Valójában azt sem lehet kifogásolni, ha a fiatal madaraknál a fej pirosában fekete foltocskák mutatkoznak.
Különösen a tojóknál gyakori, hogy az első felnőttkori tollruhában a fej pirosa a fekete rovására alig-alig mutatkozik, s a vörös álarc az évek múlásával csak fokozatosan alakul ki.
Image4324Ugyancsak Vriends szerint, ha egy párosításban a hím feje fekete, akkor a nőivarú utódok feje is nagyon nagy valószínűséggel fekete lesz. Eltérést csak két esetben remélhetünk:
I. ha feketefejű, de sárga fejszínt hordozó hím és vörösfejű, de sárga fejszínt hordozó tojót párosítunk. Ez esetben is csak a tojók között és az összes utódok között mindössze 32,16 %-ban lehetnek vörös-, ill. sárgafejűek, de ezek is a feketefejűség faktorát fogják hordozni;
II. ha feketefejű, de sárgacsőrű (és a feketefejűségre recesszív) hímet párosítunk vörösfejű, de sárgafejűséget hordozó tojóval, akkor az összes utód 25 %-a lehet pirosfejű és egyben sárgacsőrű, de szintén a feketefejűség génjét hordozó tojó.
Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a FEKETEFEJŰ HÍMEK használata előbb-utóbb az egész állományt feketefejűvé "varázsolja". Tulajdonképpen ezt látjuk a természetes populációnál is, ahol 3 db feketefejűre csak 1 vörösfejű egyed jut.
Image4325Image3024A sárga fejűek pedig kimondottan ritkák, hiszen a szabad természetben csak cc. minden 3 000. Gould sárgafejű.
Image4326Ugyanakkor a tapasztalatok szerint nagyon is meg kell becsülni a feketefejű egyedeket, mert ezek és a pirosfejű, de a feketefejűséget hordozó példányok minden vizsgálat tanúsága szerint a tenyészetekben is több fiókát nevelnek és hosszabb az élettartamuk, mint mások Gouldoknak.
Feketefejű hímeket
- feketefejű egyedek, ill.
- pirosfejű hímek és feketefejű tojók párosításával nyerhetünk.
Image4327A SÁRGA ÁLARC szintén klf. tónusban elfogadott. A hímeknél narancssárgától a halvány sárgáig bármely árnyalatú lehet. A sárgafejű tojóknál esetenként mutatkozik barnás árnyalat is, amely nem tekinthető hibának. Ugyanígy teljesen természetes a fiatalabb sárgafejű tojóknál az a feketefoltos árarc, amely a vörösfejűeknél is előfordul. Később erről az álarcról is "lekopik" a fekete.
Meg kell még említeni, hogy a sárgafejűeknél a CSŐR HEGYE IS SÁRGA. Ennek az a nagyon kézenfekvő magyarázata, hogy már a fej is a piros színfaktor hiánya miatt vált sárgává. Ti. a sárgafejűek szervezete a karotinból (v. luteinből) nem képes piros színfestéket előállítani.
Talán sikerült érzékeltetni, hogy noha a Gould-amandinánál a fej, pontosabban az álarc színe háromféle lehet, mégis, már ezek alapján számos genetikai kombináció létezik.
Image4328Hát még akkor ha hozzávesszük a MELL SZÍNÉT, amely a normál alaknál a LILA halványabb (tojók) v. sötétebb (hímek) árnyalatát mutatja!
Ugyanis a tenyésztett állományokban keletkezett és rögzített mutációk folytán ma már beszélnünk kell
- fehérmellű,
- rózsaszín mellű és
- kékmellű változatokról is.
Image4329A fehérmellű változat az eredeti élőhelyen is megfigyelhető volt, de ezek a példányok a szabad természetben gyorsan eltűntek.
Tenyészetben a dél-afrikai gouldosoknak sikerült a mutációt rögzíteni, s amikor 1965-ben F. Barnicoat két fehérmellű hímet vitt Johannesburgból Amerikába, óriási szenzációt keltett velük.
Kezdetben minden szaporulatot megtartott, és valamennyi fejszínben sikerült rögzítenie a fehérmellűséget.
Ma már tudjuk, hogy a fehérmellűség recesszíven öröklődik, mégsem tanácsos homozigóta szülőpárat választani, mert a tulajdonság még számos genetikai terheltséggel jár együtt:
- a tojóknál a fészekalj tojásszámának kontrollja nem működik, minek folytán valóságos tojógépekké válnak, nem nevelnek és gyorsan kimerülnek, elpusztulnak;
- a hímek kistestű, csökött fiókákat nemzenek.
Mindezért ajánlott inkább normál, lilamellű, de hordozó hím és normál lilamellű, de hordozó tojó párosításával kísérletezni. A párnak legfeljebb az egyik egyede legyen fenotípusában is fehérmellű!
Image4330A KÉKMELLŰ változat nálunk először dr. Gere Géza tenyészetében jelentkezett, de nem sikerült rögzíteni. S miután vedléskor a madarak mutattak tónusbeli eltéréseket az előző tollruha színéhez képest, a professzor feltételezte, hogy a mell színének módosulása mögött az anyagcsere folyamatok normálistól való eltérése áll.
Nem sokkal később kiderült, hogy mégis egy új mutáció megjelenésének vagyunk a tanúi. És a 80-as években már számos tudósítás jelent meg arról a szakirodalomban, hogy valami hasonló játszódott le az USA-ban, a dél-afrikai tenyésztőknél, Ausztráliában és más európai tenyészetekben is.
Végezetül tisztán és egyértelműen megjelent a kékmellű Gould, melynél minden részlet megegyezik a törzsalakra jellemzőekkel, kivéve a mellet, mely a hímeknél ún. középkék, a tojóknál pedig világoskék.
Ezzel szinte egyidőben bukkantak fel a francia és az USA-beli tenyészetekben olyan Gould-amandinák, melyek melle RÓZSASZÍNŰ. Ezek fehérmellű és fehérmellű hordozó egyedek párosításából keletkeztek.
Ma már az is ismert, hogy a rózsaszín mell a lila mellel szemben recesszív, viszont domináns a fehér mellel szemben. Keletkezésében a fekete melanin hiányának van szerepe.
Ti. a fekete melanin (eumelanin) hiánya miatt erőteljesebben mutatkozik a szervezetben levő pirosasbarna pigment (pheomelanin) színhatása, s ez a mellen rózsaszín árnyalatot eredményez.
Image4331Az eddigiekből kiderült, hogy a Gould-amandina tollazatának színét 2-2 fajta pigment, ill. lipokróm színanyag keltheti:
a fekete eumelanin (a tojókban ez mindig kevesebb),
a barnásvörös pheomelanin,
a karotin alapú lutein és a
lutein alapú astaxantin.
A francia M. Pomarede professzor laboratóriumilag is igazolta a feltevést, hogy
- a normál alaknál, vagyis a lilamellű Gouldnál (legyen az bármely fejszínű) jelen vannak a tollazatban az eumelaninok és a pheomelaninok is;
- a kékmellűekből hiányoznak a vöröses árnyalatú melaninszemcsék, a pheomelaninok, viszont erőteljesen vannak jelen az eumelaninok;
- a rózsaszín mellűeknél teljes mértékben hiányoznak az eumelaninok, de mutatkoznak pheomelanin szemcsék;
- a fehérmellűekben nem lehet kimutatni sem eumelanint, sem pheomelanint.
Ezeken kívül szerkezeti színként jelentkezik a KÉK.
A jelenség hiányt tükröz: a lipokróm festékanyagok hiányát, minek következtében a csőr és a láb CSONTSZÍNŰ.
Tehát hiába keresünk a csőr hegyén sárgát v. pirosat, az onnan eltűnt.
A vörös fej sem lehet vörös, sem más piros árnyalatú, hanem a lipokrómot helyettesítő pheomelanin miatt már csupán sárgásbarna.
A has ennél a változatnál fehér helyett (a pheomelanin dominanciája miatt) krémszínű.
A hát és a szárny a sárga lutein hiányában (zöld-sárga=kék) KÉK. A váll, a tarkó és a nyak hímeknél türkizkék, a tojóknál valamivel halványabb árnyalatú türkiz.
Image3017A kék Gould-amandina kitenyésztésére kékmellű, rózsaszín mellű és fehérmellű párosításából van esélyünk. Az öröklésmenete: recesszív.
A hordozók között akadnak, amelyek már a fenotípusukban is mutatják a rejtett tulajdonságot: a tollruhájukban elszórva mutatkozik egy-egy kék toll.
A kékek először Ausztráliában jelentkeztek, de a szigorú kihozatali szabályok miatt Európában csak a 70-es években ismerhettük meg ezt a mutációt.
Akik egy kicsit is jártasak a színkanári-tenyésztésben, azok számára nem annyira rejtelmes mindez. Sőt, teljesen nyilvánvaló, hogy alapjaiban ugyanaz játszódik itt le, mint ami bekövetkezett a régebb óta Image4332ismert, "munkában" levő kanárimadárnál.
Fogyatkoznak a melanin szemcsék, fogyatkoznak a lipochromok, és e változások következtében klf. változatok keletkeznek.
Így azon sem csodálkozhatunk, sőt, nagy biztonsággal meg lehetett volna jósolni, hogy megjelenik a fehér, a lutinó és az albínó Gould is. Mint ahogyan meg is jelent!
A SÁRGÁK, helyesen LUTINÓK az Ausztráliában élő, német származású G. Megens nevéhez fűződnek. Neki sikerült kiiktatni a Gould-amandina szervezetéből a melaninszemcséket.
MELANIN HÍJÁN NEM LEHET FEKETE A FEJ és a szem is természetesen piros. Viszont van sárgafejű lutinó is.
A FEHÉR Gould-amandinát a kék és a lutinó (sárga) párosítása eredményezte. A 60-as években keletkezett ausztráliai tenyészetekben, s az első példányok tökéletes ALBÍNÓK voltak, vagyis a szemük sem tartalmazott pigmentet, minek következtében az pirosnak mutatkozik.
Később a hollandoknál keletkeztek sötét szemű fehérek, ezeknél a festékezettség csekély mértékben, de kimutatható. A FEHÉR Gouldok csőre hegyén előbukkanhat sárga szín. Ugyancsak mutatkozhat sárga a mellen és a fejen. A hát és a szárny lehet krémszínű.
A pigmentek drasztikus hiánya mellett előfordulhat a pigmentanyagok csekélyebb mérvű megfogyatkozása (ugyanúgy, mint a színkanárinál), amikor is elénk bukkan a PASZTELL SZÍNŰ Gould-amandina.
Matthew M. Vriends hangsúlyozza: tekintve, hogy a kék szín a Gouldnál szerkezeti színként jelenik meg, s legalább az egyik melanin TELJES hiányáról árulkodik, a pasztell Gouldokon ne keressünk kék színt! Viszont látni fogjuk, hogy pl. a feketefejűek álarca szürkére vált, a másutt zöld itt sárgás árnyalatú, a sárga pedig egészen elmosódott.
Ha eltekintünk attól, hogy ma már van kék pasztell is, akkor ennek v. más nevet kell találnunk v. történt valami, amivel Vriends nem számolt.
A változatok többféle felosztásban ismeretesek. Nálunk a németeké a legismertebb.
Wolfgang Fischer az 1987-ben megjelent Az ausztráliai díszpintyek c. könyvében a mutációkat 6 csoportba osztja:
1. albinó,
2. lilamellű,
3. szürke,
4. kékszárnyú,
5. lutinó,
Image43336. izabell.
Nem sokkal később a díszmadár posztereiről híres, holland Van Keulen Kiadó a Gould-amandinákat bemutató tablóján már 39 fotón 38 színváltozatot (néhánynál külön a hímet és külön a tojót) láthatjuk:
1-3. a hátán ZÖLD, kékmellű:
fekete fejjel,
piros fejjel,
sárga fejjel;
4-6. a hátán ZÖLD, fehérmellű:
fekete fejjel,
piros fejjel,
sárga fejjel;
7-8. a hátán ZÖLD, lilamellű:
fekete fejjel,
sárga fejjel;
9-11. a hátán PASZTELLZÖLD,
fekete fejjel,
piros fejjel,
sárga fejjel;
12-16. LILAMELLŰ:
zöldárnyalatos v. felhős piros fejjel,
sárga, piros fejjel,
zöld FELHŐS fekete fejjel,
zöld FELHŐS piros fejjel,
zöld FELHŐS sárga fejjel;
Image433417-19. zöld FELHŐS fehérmellű:
fekete fejjel,
piros fejjel,
sárga fejjel;
20-21. sárga, fehérmellű:
piros fejjel,
sárga fejjel;
22-23. kék
fekete fejjel,
Image4335piros fejjel;
24-25. kék, fehérmellű:
fekete fejjel,
piros fejjel,
26-27. kék pasztell:
fekete fejjel,
piros fejjel;
28-29. kék FELHŐS LILA mellű:
piros fejjel (drapp),
fekete fejjel;
30. KÉK FELHŐS fehérmellű
piros fejjel;
31. fehér lilamellű, piros fejjel;
32-33. fehér mellű fehér fekete fejjel;
34. feketefejű lutinó;
35. sötétzöld hátú piros fejjel.
36. sötétzöld pasztell piros fejjel;
37-38. fehér mellű, tengerzöld
fekete fejjel,
sárga fejjel;
39. lilamellű, pasztell tengerzöld
fekete fejjel.
A Gould-amandina a többi díszpintytől a társas viselkedésében is különbözik, és eredeti élőhelyén gyakran faodvakba fészkel, jóformán fészekanyag felhasználása nélkül.
Akárcsak a papagájamandinák, ennek a 14-15 centiméter (Fischer adata) nagyságú (Alderton szerint 12,5 cm) fajnak az azonos nemű egyedei sem ülnek pihenéskor egymás mellé egymást tisztogatni.
A másik szokatlan vagyis eltérő jelenség, hogy a hím nem eteti a tojóját.
A tojó színei fakóbban, az eredeti színváltozatokban a mellük halvány, piszkoslila, szemben a hímek erőteljes püspöklila mellével.
A fehérmellűek ivari meghatározása sem ördöngösség. Ugyanis a hímek testén a sárga élénkebb és a tojók tollazatának a színei általában véve is sápadtabbak.
Mint a többi díszpintynél, úgy természetesen a Gould-amandina tojásai is fehérek.
A Gould-tenyésztés nagymesterei, mint pl. a budapesti Varga Alajos tavasszal szétválasztja az azonos jelzőgyűrűvel azonosított párokat, s a nyár folyamán külön egy nagy társaskalitban pihenteti a hímeket, s ugyanígy, közösen együtt, egy másik társasvitrinben a tojókat. A költési idény elején (általában szeptemberben) v. újból az azonos jelzőgyűrűvel jelölt hímet rakja össze a tojójával v. új párokat alakít ki.
Ez általában gond nélkül sikerül, mert a tüzes hímek rendszerint válogatás nélkül elfogadják a nekik felkínált tojót.
Az érett tojók sem tiltakoznak túl sokáig a kitartó udvarlás miatt, általában hamar behódolnak.
Gond többnyire akkor van, ha egy helyen két pár költésre készülő Gouldot teszünk, mert a kellemes, lágy dallamú hímek harcolnak a Gould-hölgyek kegyeiért.
Az érett tojók csőre vége fekete v. sárga. A hímek elegáns táncot lejtenek szívük választottja előtt, de mint említettük, soha nem etetik a tojót.
Az elől nyitott odúba, a sokszor csak hevenyészett fészket a hím hordja meg. Amikor úgy érzi, hogy a családi otthon alkalmas a tojások kiköltésére, a fészekből kikandikálva csalogatja fészekre a párját.
Megjátsza a fiókát. Nagy színész, rendkívül élvezetes kifigyelni az udvarlás sajátos koerográfiáját. Természetes élőhelyén a Gould-amandina sokszor más madarak elhagyott fészkét használja fel költésre.
A 4-6 tojásból álló fészekaljat a tojó 14-16 nap alatt kelti ki. A fiatalok melegigénye magas, könnyen megfáznak, ami gyors elhullásukhoz vezethet.
Varga Alajostól tudjuk, hogy a tojók a 8. naptól már nem melegítik a fiókákat, ettől kezdve fokozott a kicsik meghűlésének a veszélye.
21 napos korukban repülnek ki és 5-6 hónapos korukra vedlenek ki. A kivedlés a fiataloknál kritikus időszak, gyakran előfordul, hogy a vedlési időszakban bolygatott - új helyre költöztetett - fiatal elakad a vedlésben, sőt, elpusztul.
Aneurin (→B1-vitamin) igénye a különösen a költés időszakában nagy. Ha a tápláléka nem tartalmaz elég aneurint, akkor minden más madárnál súlyosabb görcsös tünetek és jellegzetes egyensúlyi zavarok lépnek fel a Gould-amandinánál.
Ez nem tévesztendő össze a repülés során bekövetkező ütközés miatti agyrázkódástól keletkező tünetekkel v. a feltételezések szerint egy eddig ismeretlen vírus által keltett ún. szédüléses betegséggel, amely sajátos →madárbetegség.
Nagyobb a pára- és a melegigényük (minimum 18 fok Celsius) is, mint általában a díszpintyeknek, ezért a Gouldokat tanácsos ládakalitban v. vitrinben tartani, költetni.
(Bár ezzel kapcsolatban is vannak szélsőségek. Egy gyomaendrődi tenyésztőnek, aki vállalta a sok-sok veszteséget és kudarcot, sikerült kialakítania egy olyan állományt, amely a hőigényét tekintve beéri a zebrapintyek szerényebb elvárásaival.)
A Gould-amandina táplálása nem tér ez átlagos díszpinty étrendtől. Nagyon jól nevel az úgynevezett piros csumizzal. Tudnunk kell azt is, hogy a Gould keveset, de sokszor iszik. Ebből következik: esetében minden más díszpintyénél fontosabb, hogy a nap minden szakában legyen előtte fogyasztható ivóvíz.
Varga Alajos a Gouldoknak csupán két komponensű lágyeleséget ad. A reszelt sárgarépa (1 nagyobb gyökér) levét kipréseli - a préseletlen reszelt répától sokak szerint gyorsabban megromlik a lágyeleség és emiatt bekövetkezhet hasmenés -, s ehhez a két, hosszasan főzött, tojást ráreszeli, s rászórja a főtt tojás porrá tört héját. A kritikát ez a módszer azzal a megkötéssel állja ki, hogy viszont mindig van a madarai előtt vízben oldódó →vitaminkombináció.
www.gouldamadine.de honlapról keverék:
20 %
fénymag (Kanariensaat),
35 %
szenegáli köles (Senegalhirse),
25 %
la Plata köles (Platahirse),
10 %
→japán köles (Echinochloa utilis - Japanhirse),
5 %
fehérköles (Silberhirse),
5 %
négermag (Negersaat).
Tudnunk kell, hogy a Gould viszonylag kényes madár, a huzatot egyáltalán nem bírja, és sajnos hajlamos a légúti megbetegedésekre. Tenyészetekben elsőnek kapja el a torokatkát.
Ezért viszonylag drága és sokan a nagyobb nyereség érdekében sirálykával plussz szaporulatot igyekeznek fogni. A sirálykázás hátrányai e fajnál a legnyilvánvalóbbak, ugyanis a dajkamadár segítségével sok olyan pártól is nyertek fiókát, amelyből örökletesen kihúnyt a költési ösztön v. nem neveli fel a fiókáit.
Öröklésmenete Fischer alapján:
Jelölések: Ff= feketefejű; Sf= sárgafejű; Vf= vörösfejű; Wm= fehérmellű (W=weis); Km= kékmellű; Lm= lilamellű;
H= hím; T= tojó;
h= hordozó;
hH= hordozó hím;
hT= hordozó tojó.
1. PÁROSÍTÁSI SÉMA:
FfH x FfT = 50 % FfH és 50 % FfT
VfhH x VfT = 25 % VfH, 25 % VfhH, 25 % VfT és 25 % FfT;
VfhH x FfT = 25 % FfH, 25 % VfhH (feketét), 25 % VfT és 25 % FfT;
VfhH x FfT = 25% FfH, 25% VfhH (feketét), 25% VfT és 25% FfT;
FfH x VfT = 50 % FfT és 50 % VfhH (feketét);
VfH x VfT = 50 % VfH és 50 % VfT;
VfH x FfT = 50 % VfT és 50 % VfhH (feketét).
2. PÁROSÍTÁSI SÉMA:
Sf(sárgafejű) x Vf(vörösfejű) x Ff(feketefejű)
SfH x SfT= 50 % SfH, 50 % SfT;
SfH x VfT= 50 % VfhH, 50 % VfhT (vörösfejűek, de feketét hordoznak - Matthew M. Vriends szerint sárga álarcra nézve recesszívek);
VfH x SfT= 50 % VfhH(sárgát hordozó), 50 % VfhT(sárgát hordozó);
SfH xVfhT= 25 % SfH, 25 % SfT, 25 % VfhH és 25 % VfhT;
VfH xSfT= mint a SfH xVfhT;
VfhH xVfhT= 50 % Vfh, 25 % Sf, 25 % Vf
/elméletileg a H:T= 50:50 % (hím/tojó arány 1:1)/.
3. PÁROSÍTÁSI SÉMA:
feketefejű(Ff) x sárgafejű (Sf)
SfH x FfT = 50 % VfhH (sárgát - Vriends szerint a hím utódok fele az álarca nézve sárgát, fele feketét hordoz) és 50 % VfhT (sárgát);
FfH x SfT= 25 % VfhH (sárgát), 25 % VfhH (feketét), 50 % VfhT (feketét - Vriendsnél a tojók Ff-ek és Sfh-k);
Vf(feketét)hH x Vf(sárgát)hT= 31 % VfH, 10 % SfH, 17 % VfT, 4 % SfT, 36 % FfT, 2 % FfT (sárga csőrvéggel);
Sf(feketét)hH x SfT= 50 % SfH, 25 % SfT, 25 % FfT (sárga csőrvéggel);
Sf(feketét)hH x Ff(sárgát)hT= Vf? (elméletileg H:T=50:50%)
FfH(sárga csőrvéggel) x FfT(sárga csőrvéggel)= 50% Sf(feketét)hH, 50% FfT sárga csőrvéggel;
4. PÁROSÍTÁSI SÉMA:
fehérmellű (Wm) x Vf, Ff és Sf-vel
WmH x WmT= 50% WmH és 50% WmT;
WmH x KmT= 50% KmhH (fehérmellűséget), 50% KmhT (fehérmellűséget);
KmH x WmT= mint WmH x KmT;
WmH x KmhT= 25% WmH, 25% WmT, 25% KmhH (fehérmellűséget) és 25% KmhT (fehérmellűséget)
KmhH x WmhT= 50% Kmh, 25% Km, 25% Wm (elméletileg a H:T= 50:50);
KmhH x KmT= 25% KmhH, 25% KmH, 25% KmT, 25% KmhT;
KmH x KmhT= mint KmhH x KmT;
Bielfeld szerint (a fent alkalmazott jelöléseket megtartva) a klf. párosításokból a következő szaporulatra lehet számítani:
FfH x FfT= 50% FfT, 50% FfH;
FfH x VfT= 50% VfH (Ff-séget hordozó), 50% FfT;
Vf(tiszta)H x VfT= 50% VfH(tisztán örökítő) és 50% VfT;
Vf(tiszta)H x FfT= 50% VfH(tisztán örökítő) és 50% VfT;
Vf(Ffh)H x VfT=25% VfH tisztán örökítő, 25% VfH Ff-séget hordozó és 25% VfT, 25% FfT;
Vf(Ffh)H x FfT= 25% VfH (Ff hordozó), 25% FfH, 25% VfT, 25% FfT;
SfH x SfT= 50% SfH, 50% SfT;
SfH(v. T) x FfT (v. H)= 50% VfH, 50% VfT, de mindkét ivar hordozza a sárgafejűség génjét;
SfH(vagy T) x VfT(vagy H)= 25% SfH, 25% VfH, de a Sf-éget hordozza, 25% SfT, 25% VfT, de a Sf-séget hordozza;
VfH(Sf horozó) x VfT (Sf hordozó)= 25% SfH (v. T), 50% VfH (v. T) hordozó és 25% VfH (v. T) tisztán örökítő.
Az amerikai Matthew M. Vriends által leírt öröklési séma lényegében nem tér el a fentiektől, de bővebb. Tehát a fentieket folytatva nála még olvashatunk a következő variációkról:
I. WmH x LmT = valamennyi utód nemtől függetlenül Lm, de mindegyik hordozza a fehérmellűség génjét;
WmH x Lm(Wh)T = az utódok nemtől függetlenül 50 %-ban fehérmellűek és 50 %-ban lilamellűek, de hordozzák a fehérmellűség génjét;
Wm(Lmh)H x Wm(Lmh)T = ivartól függetlenül 25 % Wm, 50 % Lm(Wmh), 25 % Lm;
WmH x Lm(Wmh)T = ivartól függetlenül 50 % Lm, 50 % Lm(Wmh);
II. amikor a hím (H) fenotípusa a sárga fejjel (Sf) határozható meg
SfH x Ff(Sf hordozó)T = 25 % Vf(Sf v. Ff hordozó)H, 25 % Sf(Ffh)H, 25 % Vf(Sfh)T, 25 % SfT,
SfH x FfT(sárga csőrvéggel)= 50 % Sf(Ffh)H és 50 % SfT;
Sf(Fh)H x VfT = 25 % Vf(Sfh)H, 25 % Vf(Sfh v. Ffh)H, 25 % Vf(Sfh)T és 25 % Ff(Sfh)T;
Sf(Ffh)H x Vf(Sfh)T = 12,5 % Vf(Sfh)H, 12,5 % SfH,
12,5 % Sf(Ffh)H, 12,5 % Vf(Ffh v. Sfh)H,
12,5 % Vf(Sfh)T, 12,5 % SfT,
12,5 % Ff(Sfh)T, 12,5 % Ff(Ffh)T sárga csőrrel;
Sf(Ff)H x SfT = 25 % Sf(Ffh)H, 25 % SfH, 25 % SfT, 25 % FfT sárga és fekete csőrrel vegyesen;
Sf(Ffh)H x FfT = 25 % Vf(Ff v. Sf hordozó)H, 25 % Ff(Sfh)H, 25 % Vf(Sfh)T, 25 % Ff(Sfh)T;
Sf(Ffh)H x Ff(Sfh)T = 12,5 % Sf(Ff és Sf hordozó)H, 12,5 % Sf(Ffh)H,
12,5 % Ff(Sfh)H, 12,5 % Ff(részben sárgacsőrű)H,
12,5 % Vf(Sfh)T, 12,5 % SfT
12,5 % Ff(Sfh)T, 12,5 % Ff(részben sárgacsőrű)T;
Sf(Ffh)H x FfT(sárga csőrrel) = 25 % Sf(Ffh)H, 25 % FfH (sárga csőrvéggel), 25 % SfT, 25 % FfT (sárga csőrvéggel).
Mindebből az első menetben legalább annyi világos, hogy a fejszínek keveredéséről hallottak babonaszámba veendők. (→morbiditás)
%
Forrás: Lengyel Tibor Madárbarát-lexikon.
(Tartalma változatlan, de az oldalon elhelyezett hivatkozások (→hivatkozás), csak az eredeti CD-n működnek!)
Készült a szerző írásos hozzájárulásával.
Az eredeti Madárbarát-lexikon megrendelhető a szerző honlapján.
