|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Japáni sirályka v. sirálykapinty (Lonchura striata var. domestica - Spitzschwanz-Bronzemännchen – Bengalese Finch):
Japáni sirályka fajleírás:
japáni sirályka (gal.): kistestű, rövid csőrű, a nyakán és a begyén a mell közepéig díszes mellfodorral díszített galambfajta, melynek ismert a sisakos változata is.
Klf. színekben fordul elő. Különleges változatai:
blondinetta,
szatinetta,
dominó,
olasz sirályka,
egyiptomi sirályka stb.
japáni sirályka(2) v. sirálykapinty (Lonchura striata var. domestica - Spitzschwanz-Bronzemännchen – Bengalese Finch): a csíkoshátú bronzpintynek a Kínában 4-5 száz éve domesztikált kultúralakja, amely Japánon át, mintegy 300 éve került Európába.
Ma már számos színváltozata sztenderdizált.
Japáni sirályka: Lengyel Tibor Madárbarát LexikonA hím és a nőstény egymástól csak a füttye alapján különböztethető meg. Jámbor madár, s hogy több párt együtt költessünk, az ellen csak az szól, hogy igen-igen társaságkedvelő, szeretnek összejárni, aminek tojástörés a következménye.
A tojókban rendkívül fejlett a kotlási ösztön, s a hímek is szívesen vesznek részt a költésben. Sőt! Ha két hímet teszünk egy kalitba, mindkettő a párjának fogja tekinteni a másikat, a fészkükbe csempészett tojást pedig a "párjának" fogja tulajdonítani, így kiválóan beválnak dajkamadárnak. Minden komplikáció nélkül felnevelik a Gould-amandina és más díszpintyek fiókáit.
A japáni sirályka saját fészekalja 4-7 tojásból szokott állni, s a 14-16. napon számíthatunk kelésre. A fiatalok 3 hetes korukban repülnek ki, de még sokáig élvezik szüleik segítségét.
Évente akár öt fészekaljra is számíthatunk, és a sirálykák viszonylag korán, 5-7 hónapos korukban ivarérettek. Ám, ha a jó tulajdonságaival visszaélünk, annak kárát fogjuk látni. Nem tanácsos 1 évnél fiatalabb madarat tenyésztésbe fogni, s meghálálja, ha a harmadik költés után pihentetjük.
Tartásra, takarmányozásra igénytelen. Normál díszpintykeveréken elél, de a lelkiismeretes madarász ellátja lágyeleséggel, ad madarának lisztkukacot, zöldeleséget és okvetlenül csíráztatott magvakat is.
Néha előfordul a sirálykáknál a tolltépés, amikor is az egymás mellett ülő madarak kicibálják egymás tollait. Ez rendszerint kis helyre bezsúfolt madaraknál esik meg. Rakjuk őket szét, és helyezzünk be nekik fürtös kölest, erős szálú fűkalászkákat, akkor azzal lesznek elfoglalva.
A háziasítás itt nem vezetett olyan meghökkentően széles alak- és színváltozatossághoz, mint a házigalambnál v. a kanárinál, de a j. sirályka is ismertes számos változatban (lásd: sztenderd szerint!).
A japáni sirályka a sztenderd szerint (a német kiállítói gyakorlatban az A7 és az A8 osztályban szerepelnek):
a hossza (a csőr hegyétől a farok végéig mérve!) 125-135 mm között;
jó kondícióban;
a fajtára jellemző testtartással;
kifogástalan tollazattal;
tiszta csőrrel és lábbal;
élénk, de nem riadt mozgással kívánatos.
Keltsen tömör benyomást! A hát enyhe íve finom görbülettel fut a farok egyenes vonalába. A mell legyen széles és izmos. Oldalnézetből a vonala törés nélkül megy át a has vonalába. A hibátlan sirályka a bírálat során nem ül le a rúdra. A csőre nem lehet töredezett és foltosan színezett.
A színváltozatai:
1. SÖTÉTBARNA rajzolatos v. pikkelyezett, amikor a szem fekete, a láb sötétszürke (pettyezettség nélkül), a csőr lakkfekete (az alsó káva világosabb árnyalatú), a fej, a nyak és a mell barnásfekete, bronzszínű átmenettel a fej oldalakra és a némi kivilágosodással a nyak tövében.
A test alul lehet
gyöngyözött v.
pikkelyezett,
a rajzolatai minta a melltől el lehet választva
éles vonallal v.
lehet finom átmenetes.
A nyak és a szárny feketésbarna.
A faroktő világosszürke alapon sötétbarna rajzolatos v. pikkelyezett. A felül fekete farok lándzsa alakú, alul barna színű;
2. sötét tollazattal, VILÁGOSBARNA HASSAL, amikor a tollazat megegyezik az előbbivel, de a test alján és a faroktőn nincs sem rajzolat sem pikkelyezettség. A mell éles vonallal válik el a világosbarna hastól;
3. KÖZÉPBARNA árnyalatosan, amikor a tollazat alapvetően megegyezik a sötétbarnánál leírtakkal, de az alapszín kávébarna, és vele párhuzamosan a többi is halványabb. A mell és a has színe között lehet átmenet, de lehet éles határvonal is;
Image44994. NUGÁT, amikor a szem sötét v. fekete, a láb sötétszürke (antracit színű), a csőr barna árnyalatos fekete. A fej, a nyak és a mell lehet ugyan középbarna, de előnybe kell részesíteni a nugát (őröltmogyorós csoki) színű példányokat. A test alul - beleértve a kloákatájékot is - lehet rajzolatos, amikor a világos alapszínen a rajzolat vörösesbarna v. barna. A hát és a szárny pirosasbarna alapon világossal csíkozott. A farok lehet sötétbarna v. feketésbarna között bármely árnyalatú.
E változatnál előfordulnak teljesen fekete fejű példányok, amelyek nem élveznek előnyt, sőt, kevéssé kívánatosak, viszont a fekete álarcosokat a hozzáértő szakemberek megbecsülik;
5. KRÉMNUGÁT, amelynek az alapszíne világosabb a nugátnál, egészen világos, szürkésbarna. A csőr itt szürkésbarna. Egyebekben megegyeznek az előbbivel;
6. RÓKAVÖRÖS, amelynél a szem sötét, a láb hússzínű, a csőr világos szaruszínű. A fej, a nyak és a mell sárgásvörös. A nyak tövében világos örvnek kell mutatkoznia. A szárny és a hát hasonló, sűrűn csíkozott. A test alul sárgás. Előfordul rajzolatosan v. anélkül. A farok vörösesbarna;
7. ZSEMLESZÍNŰ, amely mindenben megegyezik a rókavörössel, de az alapszín határozottan világosabb (okkessárga). A hason alig mutatkozik rajzolat;
9. KRÉMSZÍNŰ, amelynél a szem sötét, a láb hússzínű, a csőr szaruszínű v. kékes árnyalatú.
Az alapszín két változatban elfogadott:
A./ egészen világos, már-már fehér és
B./ sárgás, vagyis sötétebb krémszínű.
Az A./ változatnál a fej, a nyak és a mell nem mutat pheomelanin-koncentrációt, egészen világos, de még nem fehér. A hát és a szárny, továbbá a test alul fehér. A kloákatájék krémszínű. A farok lehet fehér v. krémszínű.
A B./ típusnál a fej, a nyak és a mell sárgás, de a világosabb tollvégek miatt "penészes". A hát és a szárny sárgásfehér. A test alul és a farok olyan, mint az A./ változatnál;
10. MOKKA, amikor a szem sötét, a felső káva lakkfényű feketésbarna, az alsó káva szürkés szaruszínű. A láb sötétbarna. A fej és a farok sötétbarna, de a test felé fokozatosan kivilágosodik. A háton és a mellen vöröses árnyalatú barnás. A test alul és a testoldalak drappos árnyalatú krémszínűek;
11. FEHÉR, amikor a szem sötét. A láb világos hússzínű. A csőr egészen világos szaruszínű. A tollazat minden árnyalattól mentes, hófehér. A fültájéki krémszínű folt különösen súlyos hibának számít.
12. az előbbi színekben TARKÁZOTT lehet rajzolatos v. pikkelyes, bármely kombinációban. A sztenderd-elvárás, hogy a sötét és a világos tollrészek legyenek kontrasztosak, s lehetőleg mutassanak 50-50 %-os megoszlást. Sőt, mutatkozhat harmadik szín is, amely minél inkább elüt a két fő színtől, annál értékesebb.
Az sem hiba, ha a csőr tarka;
13. az előbbi színekben PASZTELL árnyalatosan, amikor a színek és, ha van rajzolat, akkor az is elmosódottá válik.
További változatai:
14. SZÜRKE, amely 1992-ben lett sztenderdizálva, s nevében hordja a lényegét;
15. a SÁRGÁSSZÜRKE A SZÜRKE KIVILÁGOSODOTT VÁLTOZATA NÉMI SÁRGÁS ÁRNYALATTAL;
16. az előbbi színek bármelyikében BÚBOSAN, amikor a tollazat színét a színváltozatnak megfelelően bírálják el. A bóbitával kapcsolatban a tenyésztői ideál, hogy a középpontja helyezkedjen el
- a fejtető közepén, s a bóbita tollai körös-körben
- egyformán, hézagmentesen boruljanak a fejre. A búb ne legyen borzas v. lyukas.
Egyszínűeknél a bóbita színe akkor felel meg, ha megegyezik az alapszínnel. Megengedett a dupla bóbita is;
17. az előbbi színek bármelyikében FÜRTÖS v. mellfodros tollazattal is ismeretes,
amikor a fedőtollak ROZETTÁSAK. A nagy tollak viszont nem lehetnek fodrosak! Legdivatosabbak a tarka fodrosok, s kétségtelen, hogy azok mutatnak a leginkább.
18. új változat a Japánban keletkezett INO:
A fodrosság tekintetében elvárás, hogy a tollak deformációja egyenletesen mutatkozzon. Viszont különösen a röpképesség rovására jelentkező evező-fodrosságot sérelmezik: egyenesen KIZÁRÓ OK.
Súlyos hibának számít
a fűzött v. a magasan ívelt nyak,
a horpadt v. a púpos hát,
a hegyes és szögletes, továbbá a lapos, ill. a kidomborodó mell,
a túlméretezett, a durva és a kékes árnyalatú csőr,
egyszínűeknél a tarkaság,
sötéteknél a has és a testoldal v. a láb kivilágosodása,
búbosoknál a túl kicsi, borzas bóbita,
a merev és pikkelyes láb,
a lógó, kusza, ill. laza tollazat,
a tompa farokvég,
a világos, továbbá a laza farkfedők,
a mélyen tűzött, ill. a hosszú, továbbá a lógó szárny.
Gyűrűméret (belső átmérő) 2,5 mm.
A JAPÁNI SIRÁLYKÁNÁL A 100 PONTOS BÍRÁLATI RENDSZERBEN
Adható max.
Típus, testtartás
(50-60 fok) és nagyság (13 cm) 40 pont
Szín és rajzolat 20 (v. 35) pont
Bóbita 15 (v. nulla) pont
Szárny és farok 10 pont
Csőr, láb és ujjak 15 pont
A nem búbosoknál a bóbitára adható 15 pont a színre és a rajzolatra adható 20 pontot gyarapítja 35-re.
Tekintve, hogy a japáni sirálykánál nincs ivari kétalakúság, a COM kiállítói gyakorlatban megkövetelik, hogy a hímeket fekete jelzőgyűrűvel lássa el a kiállító.
A hibridje számos díszpinttyel ismeretes. Az egyik ilyen – már csak a méretbeli különbségek miatt is – meghökkentő frigy rizspinttyel jött létre Debrecenben. Az utódok leginkább sirálykára hajaztak, de annál lényegesen nagyobbak voltak, s a csőrük kelthetett gyanút.
Forrás: Lengyel Tibor Madárbarát-lexikon.
(Tartalma változatlan, de az oldalon elhelyezett hivatkozások (→hivatkozás), csak az eredeti CD-n működnek!)
Készült a szerző írásos hozzájárulásával.
Az eredeti Madárbarát-lexikon megrendelhető a szerző honlapján.
