A standard Gould Amandina

 

(Olasz nyelvből fordítva)

 

Hím

 

 

Vörösfejű Gould Amandina

A hímeknél az arc maszkjának felső részének nagyon erős pirosnak kell lennie fekete toll nélkül, a tojóknál viszont elfogadhatók a fekete tollak kis mennyiségben, mivel nagyobb mennyiségű eumelanin figyelhető meg ennél a nemnél.

A hímeknél egy vékony 0,7 mm-es, a tojóknál 1 mm-es folyamatos és szabályos fekete csík (dísz) szegélyezi a nyakszirten mindkét oldalról a fejet. Ez a vonal a toroknál tompaszögbe alakul át és továbbhaladva egy igazi fekete trapezoidformát alkot. Ha ez a vonal nem folyamatos vagy szabálytalan, az hibának számít. A nyakszirt hátsó részén e mögött a vonal mögött (a hát felső része) egy széles türkizkék csík látható, ami a hímeknél erősebb, mint a tojónál, és ami hátrafelé haladva tökéletesen összemosódik az ősi Gould tipikus fűzöld színével. Ezt a bizonyos rajzolatot "gallérnak" nevezzük, pontosan azért, mert funkciója van a teljes rajzolatban: egyrészt, mert a hátsó színezet körbeveszi a fejet, másrészt tökéletesen elválasztja egymástól a nyak színét a begy színétől. Ha a fent leírt rajzolatból valami hiányzik, főleg a hímeknél, azt komolyan büntetik, mivel súlyos hibának számít. És mivel ilyen súlyos hibának számít, komoly büntetést szabnak ki arra a példányra, amelyik nem rendelkezik ezzel az erős türkiz színnel, vagy amelynél fehér szín található azon a területen, ahol a zöld és a türkiz összemosódnak.

 

 

 

Feketefejű Gould Amandina

A fekete csík (dísz) ennél a fajtánál természetesen nincs. A fej színe tehát egységes csillogó fekete, mint ha bársony lenne. A határoló vonalnak szabályosnak kell lennie és a szürke árnyalatok nem elfogadottak. A fekete színnek a hímeknél és a tojóknál egyaránt egységesnek kell lennie, nem lehet benne minimális piros, szürke vagy narancsszín sem. Mint a vörös fejű fajtánál, a feketénél is a türkiz "gallérnak" nagyon erős színűnek kell lenni és itt sem fordulhat elő fehér szín azon a területen, ahol a türkiz és a zöld összemosódnak. Ennél a fajtánál a nyak színe egybeolvad a fej színével és összességében nagyon szép és elegáns fekete színt ad. Ez a színezet nemhez kötődő, recesszíven öröklődik a vörös fejű fajtánál, míg a sárgafejűnél dominánsan. Egy fekete fejű hím tehát csak sárgafejű hordozó lehet.

Példa: Feketefejű hím és vörösfejű tojó esetében: 50% vörösfejű hím feketefejű hordozó és 50% vörösfejű tojó.

 

 

 

Sárgafejű Gould Amandina

Ennek a fajta színezetnek a megjelenése két kísérő tényezőtől függ: első helyen a fej tollazatának strukturális módosulása igazolódik, mint a vörösfejű fajtánál. Ez annak a génnek az egyidejű működéséhez kötődik, ami nem engedi, hogy a sárga színből (lutein) vörös (astaxantin) legyen. Az arc maszk színének ennél a fajtánál erős narancssárgának kell lennie és a lehető legfényesebbnek. Minél erősebb narancssárga a madár feje, annál jobb "minőségű" a madár. A piros árnyalat megjelenése viszont büntetendő. A csík ugyanolyan, mint a vörösfejű fajtánál, folyamatos, szabályos és jól elhatárolható. A "gallérnak" jól elkülönülőnek kell lenni, a tojóknál kicsit világosabb. Ez recesszív tulajdonság a feketefejűekhez képest.

 

 

 

Példa:

Sárgafejű hím és vörösfejű tojó esetében: 50% vörösfejű hím, sárgafejű hordozó és 50% vörösfejű tojó sárgafejű hordozó.

Sárgafejű hím és feketefejű tojó esetében: 50% vörösfejű hím sárgafejű valamint feketefejű hordozó és 50% vörösfejű tojó sárgafejű hordozó.

 

CSŐR

A csőr vége piros színű, kivéve a sárgafejű fajtánál, ahol a csőr mindig narancssárga. Utóbbi jelenség a feketefejű sárgafejű hordozó madaraknál is megfigyelhető mivel ezek a sárgafejű fajta genetikailag meg nem jelenő hatásai: az a gén, amely a fej tollazatának strukturális módosulását eredményezi inaktív, míg az, amelyik lehetővé teszi a lutein (sárga) átalakulását astaxantiná (piros) aktív. Ha egy hímnél a csőr vége fekete, az büntetendő hiba.

 

SZEM

A klasszikus fajtáknál a szem színe ragyogó sötétbarna, de bizonyos mutációk esetében lehet világosabb vagy az albinóknál és lutinóknál egyenesen piros.

 

HÁT

A hát színének egységes fényes fűzöldnek kell lennie. Ha a törzs genetikai szelekciója, ahonnan a madár származik, nagyon erős, akkor nincs jelen két oldalt a vállnál a kék szín. Az evezőtollak hamuszürkék zöld külső széllel, de általában nagyrészt nem látszanak a széles szárnyfedőktől, amik egy köpenyt alkotnak és így beborítják a szárnyakat. Ha az evezőtollak barnák, az hibának számít.

 

NYAK

A nyakat egy fekete trapezoid terület díszíti. Ha ezen a területen fehér foltok vannak vagy nincs toll, az hibát jelent.

 

MELLKAS

A mellkasnak azoknál a példányoknál, melyeknél lila színű, fényesnek kell lennie és minimális eltérés sem engedhető meg, illetve nem lehet sokkal sötétebb színű, kék vagy kékesszürke. Bármilyen fehéres szín megjelenése szigorúan büntetendő. A mellkas felső részének és a has vonalának jól kivehetőnek és szabályosnak kell lennie úgy, hogy az alsó részen egy ívet alkosson.

A fehér színű mellkasnak a lehető legfehérebbnek kell lennie, minden egyéb más szín nélkül, főleg a lila nem jelenhet meg.

A lila színű mellkasnak a lehető legegységesebbnek kell lennie, fehér foltok és melanon területek nélkül. A tojóknál ez a szín világosabb, de mindig jól megkülönböztethető a fehér mellkastól.

 

HAS

A has és az oldal színe nagyon fényes élénksárga. Néhány fajtánál, melyek hasonlítanak az Ausztráliában élő fajtákhoz, szinte narancssárgák lila mellkassal, és egy úgynevezett "narancssárga szalagot" formál, miközben a legvilágosabb sárga lesz, mint az alsó hasi részen.

 

A VÉGBÉL TERÜLETE

A végbél területe fehér színű.

 

FARKCSONT

A farkcsontnak nagyon szép türkiz színe van, ami kékes-zölddé változik, mint a háton.

 

FAROK

A farok egyaránt fekete színű a hím és a tojó madaraknál, mint a három leghosszabb farok toll, melyek központi pozícióban vannak és a Gould Amandinának az elegáns külalakját adják. A farok alatti tollak fehérek.

A farok 12 kormányzóból áll a 3 fő kormányzón kívül. Egy kormányzó hiánya is már negatív elbírálást jelent egy kiállításon.

 

CSŐR

A vörösfejű madár csőre gyöngy fehér és a vége piros.

A feketefejű (nem sárgafejű hordozó) madár csőre gyöngy fehér és a vége piros.

A sárgafejű madár csőre gyöngy fehér és a vége halványsárga.

 

LÁB

A vörösfejű és a feketefejű madarak lába egyaránt világos színű.

A sárgafejű madarak lába nagyon halványsárga.

 

KARMOK

A vörösfejű és a feketefejű madaraknál egyaránt fehéres színű.

A sárgafejű madaraknál sárgás.

 

MÉRET ÉS FORMA

A standard méret a hímeknél 15 cm + a "villa" és a 3 fő kormányzó, a tojóknál pedig 13,5 cm + a "villa", ami ennél a nemnél kb. 1 cm.

A formának harmonikusnak és méltóságosnak kell lennie, könnyed erőt kell sugározni. A madár nyúlánk, a robosztus madarat hibaponttal büntetik. A fejnek kereknek kell lennie kúp alakú csőrrel. A szem vonalában szűkülő fej büntetendő, illetve a kisméretű fej is. A vonalnak, ami a csőrtől indul majd a homlokon, fejtetőn, nyakszirten és háton át egészen a farokig tart, gyengéden szabályosnak kell lennie, könnyed horpadással a fejtető és a hát között.

A szárnyaknak jól kell simulniuk a test felszínéhez és a farok csonthoz, soha nem keresztezhetik egymást, csak a farok kezdeténél vannak egyben, de ott is keresztezés nélkül

A has harmonikus formáját egy gyakorlatilag könnyed, szabályos ellipszis alakú vonallal lehet elérni longitudinális értelemben és kereknek kell lennie keresztirányban. Soha nem lehet túl nagy.

Az áramvonalas mellkas vagy a nem kerek forma büntetendő.

A lábaknak simáknak kell lenniük és nem lehet megvastagodott pikkely rajta. Négy új van a lábon: három elől és egy hátul. A harmadik ujj kicsit szélesebb a többihez képest. Természetesen minden ujjnak meg kell lennie, máskülönben nem minősítik a madarat. Az ujjaknak párhuzamosnak kell lenniük és ugyanolyan dőlésszögüknek kell lenniük, mint a testnek. Nem állhatnak befelé vagy kifelé és nem lehetnek se túl egyenesek, se túlhajlottak az ülőlécen.

Bármilyen sebhely vagy seb a lábon az hibának számít. A karmoknak normálisnak kell lenniük, nem lehetnek se túl hosszúak, se túl rövidek, se túl szélesek és kicsit kerekek. A túl széles, szögletes, hegyes, csavart vagy dugóhúzó alakú karmok mind hibának számítanak.

A csőrnek hegyesnek kell lennie, erősnek és a fejhez képest arányosnak. Nem lehet pikkelyes, deformált vagy csipkézett. A csőr két részének, a felsőnek és az alsónak, ugyanazon a ponton kell találkozniuk. Ha túl szélesek, nem egyformák vagy csavartak, az hibának számít.

A szemnek kereknek, élénknek és csillogónak kell lennie. A homályos szem rossz egészségi állapot jele. Hártya a szem előtt beteg szemet jelent. A szem körvonalának szabályosnak kell lennie és nem lehet sem sebes, sem gyulladt.

A Gould Amandina méreténél nem csak a test hosszát kell figyelembe venni, hanem a tömege is. Manapság a válogatás egyre inkább a legimpozánsabb példányok irányába mozdul el.

 

TESTTARTÁS

A Gould Amandinának természetes pózban kell tartania magát az ülőfán, emelt fejjel, karcsún, de sohasem túl mereven. 40 fokos szöget kell bezárnia az ülőfával. A madárnak nyugodtan kell pihennie az ülőfán, vagy ugrálni egyikről a másikra. A feje nem süppedhet bele a vállába. Minden rendellenes mozgás (pl. a fej oldalirányú mozgása) büntetendő.

 

TOLLAZAT

Amikor megpillantjuk ezt a madarat, először a gyönyörű színeivel és tollazatával hívja fel magára a figyelmet. Ez két olyan tulajdonság, ami az ausztrál Amadinánál is megtalálható, de a Gould Amandina mondjuk úgy, hogy ezt túlszárnyalta. Minden olyan példány, ami bármilyen eltérést mutat vagy hiányzik néhány tolla, az büntetendő.

Jól kell a testhez simulnia, nem hiányozhat néhány toll sem se a csőr, se a szem körül. A felnőtt madárnak nem lehetnek a fiatal példányokra jellemző tollai, főleg akkor, ha valamilyen versenyen vagy kiállításon vesz részt.

 

ÁLTALÁNOS ÁLLAPOT

Egy versenyen való részvételhez elengedhetetlenül fontos, hogy a Gould Amandina jó általános és kitűnő egészségi állapotban legyen, illetve a testén sehol ne legyen bármilyen eltérés. A lábainak és a tollazatának egyaránt tisztának kell lennie.

 

ÁLTALÁNOS BENYOMÁS

Az általános benyomás, amit a madár a bíróra tesz, annak meg kell felelnie a standard elvárásoknak. Biztos, hogy jó benyomást kell egy madár akkor, ha azon kívül, hogy szép, tiszta és kitűnő egészségi állapotban is van. Az alábbi problémák büntetendők: rossz egészségi állapot, nem fogó vagy szabálytalan ujjak, sérülések, sebek, túl hosszú karmok, vastagon pikkelyes lábak.

 

 

 

 

 

 

 

A TOJÓ GOULD AMANDINA JELLEMZŐI

 

FEJ

A fekete színű tollak jelenléte kis mértékben engedélyezett.

A csőr ugyanolyan, mint a hímeké, kivéve a párosodási időszakban, amikor is sárgás- narancssárgás- pirosas árnyalattól indulva egészen a fekete lesz.

 

Vörösfejű: a fej színe megegyezik a hím feje színével, annyi különbséggel, hogy a tojóknál a fekete színű tollak jelenléte kis mértékben engedélyezett, mert nagyobb mennyiségű eumelanin van a tojóknak, ami bizonyos területeken raktározódik, ezt hívják "off-limits"-nek a nyakszirten és a csőr körül. A nagymértékű fekete pigmentek megjelenése viszont már büntetendő.

 

Feketefejű: kevésbé tiszta a fej rajzolata, mint a hímeknél.

 

Sárgafejű: az arc rajzolata hasonló a híméhez, de a színének a lehető legtisztábbnak kell lennie erős narancs pigmentekkel. Mint ahogy a vörösfejű példányoknál, itt is elfogadott a fekete színű tollak kismértékű megjelenése, de a nagyobb mérték már büntetendő.

 

SZEM

Ugyanolyan, mint a hímé.

 

NYAKSZIRT ÉS NYAK

Ugyanolyan, mint a hímeké, csak kevésbé tiszta színezetű.

 

MELLKAS

A világos vagy lila színű mellkasnak fénylőnek kell lennie és nem lehet benne semmilyen fehér szín. A mellkas és a has körvonalának jól láthatónak és szabályosnak kell lennie harmonikus ívben.

 

HAS ÉS OLDAL

Kevésbé élénksárga, mint a hímeknél.

 

A VÉGBÉL TERÜLETE

Fehér.

 

HÁT

Fűzöld.

 

SZÁRNYAK

Fűzöld, az evezők barna tónusa hibának számít.

 

FAROKCSONT

Megegyezik a hímével.

 

FAROK

Fekete. A "villa" ami a három fő kormányzó tollból áll, kb. 1 cm hosszú.

 

CSŐR

A feketefejűnél szürkés gyöngy fehér pirosas véggel vagy szürkés gyöngy fehér sárga véggel a sárgafejű hordozók esetében.

 

A vörösfejűnél szürkés gyöngy fehér piros véggel .

 

A sárgafejűnél gyöngy fehér narancssárgás-szürkés véggel.

 

LÁBAK

Megegyezik a hímével.

 

MÉRET ÉS FORMA

13,5 cm-nek kell lennie + a "villa", ami ennél a nemnél kb. 1 cm. A forma hasonló a hím formájához, csak egy kicsit kisebb.

 

TESTTARTÁS

Megegyezik a hímével.

 

TOLLAZAT

Megegyezik a hímével.

 

ÁLTALÁNOS ÁLLAPOT

Megegyezik a hímnél leírtakkal, csak a tollazata kicsit sötétebb.

 

ÁLTALÁNOS BENYOMÁS

Megegyezik a hímnél leírtakkal.

 

 

A GOULD AMANDINA FŐBB HIBÁI

 

A standardnál kisebb méret.

Lapos fej.

Szűk nyak.

A szem magasságában szűkülő fej.

Előreugró homlok.

Túl lapos vagy megnagyobbodott has.

Összeakadt vagy lefelé lógó szárnyak.

A standardhoz képest túl hajlott vagy egyenes tartás.

Túl széles állkapocs vagy keresztezett.

Hajlott hát.

A standardnál szélesebb vagy csavartabb ujjak.

 

 

 

 

A SZÍNRE VONATKOZÓ HIBÁK

A nyak és a mellkas magasságában nehézkes határvonal.

Nem folyamatos és nem szabályos vonal a mellkason.

Vörösfejű narancssárga területekkel.

Szürke árnyalatok a feketefejűnél.

Fehéres vagy még világosabb foltok a mellkason.

Barnás árnyalatok.

A háton sárgás színek vagy a normális fűzöldnél világosabb szín.

Szürke nyak.

A nyak és a mellkas között a kék szín hiánya.

Szabálytalan, nem folytonos 'dísz'.

Főleg rossz a fehér mellkason a lila, és árnyalatainak megjelenése.

A három alapszín.

 

 

 

 

HUNGARIAN DILUTE GOULD AMANDINA

·2018. FEBRUÁR 3.

A mutáció általános leírása

 

Ez az új, nemhez kötött recesszív mutáció az eumelanin mennyiségét csökkenti a madarak tollazatában, de nem befolyásolja az eumelanin minőségét és nem csökkenti a feomelanin mennyiségét. Továbbá nem hat a lipokróm pigmentekre.

Név választás

Mivel a mutáció csökkenti az eumelanin mennyiségét, dilute-nak neveztük el. Azonban Ausztráliában létezik egy autoszomális recesszív ausztrál dilute mutáció. Hogy ettől a mutációtól elkülöníthető legyen az új fenotípus, magyar dilutenak neveztük el.

Felnőtt tojó leírása:

A hát és a szárnyak sárgászöld színűek. Ez a szín egyértelműen világosabb, mint a vadszínű egyedek hátának zöld színe és van egy sárgás árnyalata. Jelenleg csak piros és narancssárga színű változatok léteznek. A maszk színe hasonló, mint a vadszínű madarak esetében, de a melanin mennyiségének csökkenése miatt e madarak maszkja „tisztább”, kevésbé jelennek meg a maszkban sötét tollak. A torok és a fejcsík színe sötétszürke a vadszínű gouldokon látható fekete szín helyett. Az elsődleges evezőtollak bézs színűek. A lila mell, a sárga has, a fehér kloáka tájék és az alsó farokfedők színe a vad típusú madarak színéhez hasonló. A faroktő és a felső farokfedők színe szürkés világoskék. A faroktollak világoszürkék. A has aljtollazatának színe szürkés színű, ami arra utal, hogy a mutáció az eumelanin színét nem, csak a mennyiségét változtatja meg.

 

1. Ábra. A Magyar dilute mutáció színezetének sematikus bemutatása. A vad típusú gould amandinától eltérő színeket aláhúzás jelzi.

Felnőtt hímek leírása:

A test színe sárgászöld. Ez a szín egyértelműen halványabb, mint a vadtípusú gouldok színe, de sötétebb, mint a magyar dilute tojók színezete. Jelenleg csak piros és narancssárga színű változat létezik. A maszk színe hasonló, mint a vad színű madarak esetében. A torok és a fejszalag színe sötétszürke a vad típusú madarak fekete színe helyett. Ez a szín sötétebb, mint a magyar dilute tojók torkának színe. Az elsődleges evezőtollak bézs színűek. A lila mell, a sárga has, a fehér kloáka tájék és az alsó farokfedők színe a vad típusú madarak színéhez hasonló. A faroktő és a felső farokfedők színe világoskék. A faroktollak szürkék. A has aljtollazatának színe szürkés színű

A fiatal madarak megjelenése:

Kikelés után a fiókák szeme szilvaszínű. A csőr és a torok, illetve a nyelv mintázata barna színű. Míg a 3-5 napos vadtípusú fiókák bőre sötét színű, a magyar dilute fiókák bőre a frissen kikelt fiókákhoz hasonló rózsaszín színű marad. A tolltokok megjelenésekor a madarak háta, feje és csőre barna színű, míg a vadtípusú madaraknál e területek fekete színűek. A hát és szárnytollak a tolltokokból történő kibomlásukkor szürkészöldek. Kirepülés után a fiókák feje szürkés bézs színű. A hát és a szárnyak szürkészöld színűek, míg az elsődleges evezők bézs színűek.

Öröklésmenet: Nemhez kötött recesszív

Hordozó hím X magyar fakó tojó párosítás: 25% magyar dilute hím, 25% magyar dilute tojó, 25% hordozó hím, 25% vad típusú tojó Hordozó hím X vad típusú tojó: 25% magyar dilute tojó, 25% vad típusú tojó, 50% vad színű hím, melyeknek fele magyar dilute hordozó Vad típusú hím X magyar dilute tojó: 50% hordozó hím, 50% vad típusú tojó Magyar fakó hím X vad típusú tojó: 50% hordozó hím, 50% magyar dilute tojó

 

 

 

A gould amandina egy új mutációjának megjelenése és rögzítése

 

2012 decemberében kelt ki egy részlegesen melanin hiányos fióka egy piros fejű, lila mellű, zöld hátú gould amandina pár fészkében. Ez a fióka sokkal világosabb volt a testvéreinél, szeme szilvaszínű volt és a csőre illetve torok mintázata is világosabb volt. Vedlést követően a fiókából narancssárga fejű, lila mellű, részlegesen eumelanin hiányos tojó lett, azaz a torok és farok tollai szürkék, a hát és szárny tollai pedig sárgászöldes árnyalatúak lettek a vadtípusú madarak sötétzöld színe helyett. Emellett a kék tollai is világosabbak lettek. E tojó különleges színezete miatt úgy döntöttem, hogy megpróbálom rögzíteni ezt a színváltozatot. Habár a későbbiekben a szülőknek és nagyszülőknek is számos fiókája lett, utódaik közt nem jelent meg újra az új színváltozat. A mutációt magyar dilute-nak neveztük el.

A következő, a 2013-14-es, tenyészszezon célja az volt, hogy legalább két hímtől legyenek fiókái a dilute tojónak, hogy a későbbi szezonokban minél könnyebb legyen fenntartani a vonal genetikai sokszínűségét. Szerencsére a tojó igen termékenynek bizonyult.

Az első hímtől származó fészekaljból 7 fióka lett: 2 hím és 5 tojó. A második hímtől 5 fiókája lett, 3 hím és 2 tojó. Ezt követően a tojót pihentettem, hogy kíméljem, amennyire csak lehet. Ennek az F1 generációnak mind a 12 egyede vadszínű volt.

A 2014-es tenyészszezonnak két fő célja volt. Egyrészt az F2 generációban már volt esély dilute fiókákra, így fontos volt a párosítások összeállításában, hogy mindenképpen keljenek dilute utódok. Másrészt ki szerettem volna deríteni a mutáció öröklésmenetét. A párosítások összeállításánál ezeket a szempontokat vettem figyelembe.

Három különböző párosítást hoztam létre, melyekből mindből lett dilute fióka:

1) A dilute tojót párba állítottam az egyik fiával (F0 tojó X F1 hím). E pár két fészekaljából 8 fióka lett. Három fióka mutatta a magyar dilute fenotípust, közülük kettő lett hím és egy tojó. A többi 5 fióka vadszínű, de dilute hordozó hím lett.

2) Egy F1 hímet egy F1 tojóval párosítottam (F1 hím X F1 tojó). E két madár féltestvér volt, azaz ugyanattól a tojótól, de másik hímtől származtak. Az első fészekaljukból 3 dilute fióka lett és 2 vadszínű, a második fészekaljukból pedig 1 dilute és 4 vadszínű fióka kelt. Az összes magyar dilute fenotípusú fióka tojó lett.

3) Egy F1 hímet egy teljesen más vérvonalból származó tojóval párosítottam (F1 hím X WT tojó). Az első fészekaljukból 3 dilute és 2 vadszínű fióka kelt, a második fészekaljukból 1 dilute és két vadszínű fióka lett. A harmadik fészekaljuk minden várakozást felülmúlt: 5 magyar dilute és 2 vadszínű fióka. Mindegyik dilute fióka tojó lett.

Mivel ez a párosítás egyértelművé tette, hogy az öröklődés nemhez kötött recesszív, a második párosítás szerint összeállított párt szétbontottam és az F1 hímet egy fekete fejű vad típusú tojóval állítottam párba hogy minél jobban növeljem az F2 generáció genetikai változatosságát. Ebből a párosításból 8 fióka lett. 2 magyar dilute tojó, 3 vadszínű tojó és 3 hím lett, melyek hordozzák a fekete fej génjét. A dilute-ra nézve e hímek genotípusa ismeretlen volt.

Összességében ebben a szezonban az F2 generációból 16 magyar dilute fióka lett: 2 hím és 14 tojó.

Látva, hogy sikerült rögzíteni a mutációt, Küzmös Csabával elhatároztuk, hogy megpróbáljuk COM szinten elismertetni a mutációt. Ennek érdekében utánajártunk az elismertetési eljárás pontos menetének és elkészítettük az új fenotípus leírását, amit eljutattunk Alexandro Paparellának, az OMJ titkárának és az F1 bírói testület elnökének.

A 2015-16-os tenyészszezontól kezdve Küzmös Csabával közösen tenyésztjük a mutációt, hogy évente létre tudjuk hozni az elismertetéshez szükséges évi legalább 12 db, legalább 87 pontos egyedet, melyeket a világbajnokságon kell bemutatni. E szezonban sikerült kitenyészteni az első fehérmellű dilute hímet. Sikerült továbbá azonosítani egy fekete fej gént és dilute gént is hordozó hímet, melyet azóta használunk a fekete fejű dilute kitenyésztéséhez. Sajnos ezen egyed tenyésztése során még nem jött létre a nemi kromoszómák közt szükséges átkereszteződés, ami fekete fejű dilute egyedet eredményezhetett volna, így a hím összes dilute fiókája színes fejű lett, ezért jelenleg is folytatjuk e hím pároztatását.

Jelenlegi tenyésztési terveink: 1) A magyar dilute vonal minőségének tovább javítása jó minőségű, idegen vérvonalú, vadtípusú egyedek bevonásával. 2) Fekete fejű dilute egyedek létrehozása. 3) A mutáció átkeresztezése a kék vonalra. 4) Ino egyedekkel keresztezés segítségével tisztázni, hogy a magyar dilute mutáció azonos gént érint-e, mint az inó mutáció.

Öröklésmenet

Mivel minden F1 egyed vadszínű volt, és csak az F2 generációban jelent meg újra az új fenotípus, a mutáció kizárólag recesszív mutáció lehet.

A fenotípus megjelenése F1 hímek és vadtípusú tojók utódai között egyértelművé tette, hogy a mutáció öröklésmenete nemhez kötött recesszív.

Az első magyar dilute tojó szüleinek 16 fiókája közül csak ez az egy fióka lett magyar dilute fenotípusú. A 15 vad színű fiókából 7 volt hím, 5 tojó és 3 fióka elpusztult mielőtt a nemét meg lehetett volna állapítani. A dilute tojó apai nagyapjának 11 hím és 11 tojó utódja volt. Közülük egyben sem jelent meg a dilute fenotípus. Mivel egy hordozó hím tojó utódainak körülbelül felében megjelenik a nemhez kötött recesszív mutáció, nem valószínű, hogy a dilute tojó apja és nagyapja hordozta volna ezt az új mutációt.

A mutáció elismertetésének folyamata

A mutáció először a 2016-os világbajnokságon lett bemutatva Portugáliában. A mutáció nagy érdeklődést váltott ki. Egy 91 pontos egyedet első, egy 90 pontos egyedet második hellyel díjaztak.

2016 tavaszán elkészítettük a mutáció standard leírását angol, francia és olasz nyelveken. E leírásokat az MDPOSZ, mint magyar COM képviselet segítségével eljutattuk a COM-hoz és kérelmeztük a mutáció elismerését.

2016 szeptemberében a COM F1 bírói testületének ülésén a benyújtott standard leírást elfogadták és a mutációt a vizsgálati fázisba léptették.

2017 januárjában 15 magyar dilute egyedet mutattunk be a világbajnokságon Spanyolországban. Az elismertetési eljárás előírásainak megfelelően az egyedeket 5 különböző országból származó bíró értékelte. Mind az 5 bíró megfelelőnek találta az összes bemutatott egyedet és egy 90 pontos egyedet első hellyel díjaztak.

Jelenlegi szezonban készülünk arra, hogy 2018 januárjában a világbajnokságon ismét be tudjunk mutatni legalább 12 megfelelő minőségű egyedet.

Az elismertetéshez 4 év alatt legalább 3 alkalommal kell bemutatni megfelelő számú és minőségű egyedet.

 

 

Forrás: Küzmös Csaba jóvoltából a: Hungarian Dilute Gould Amandina

1. Ábra.  Hungarian Dilute Gould amandína

 

2. Ábra.  Klasszikus Gouldamandina
Gouldamandina színmutációk

Designed by: Kanáris

Designed by: Kanáris

Designed by: Kanáris